E fejezet szerzője a cseh partner vezető kutatója, Glynn Kirkham, aki a jelen EFFeCT-tanulmányban személyes véleményét és azt foglalja össze, hogy mire jutott azon problémák vizsgálatakor, amelyek azzal a kérdéssel függnek össze, hogy mikor kezdeményezhető a tanárok kollaboratív tanulása, illetve mikor segíthető elő. A bemutatott forgatókönyvek közül néhányat az EFFeCT-projekt keretében végzett kutatások és egyéb idevágó források alapoznak meg. A tanárok kollaboratív tanulását szakmailag lehetővé tevő legfontosabb előfeltételek és elvek implicit módon (és olykor explicit módon) itt újból előbukkannak.

A tanulmány fejezetei

• Többen többre jutunk!
• Mikor? Egészen a szakmai pályafutás végéig!
• Mikor? Amikor csak lehet!
• A szakmai tanulást folytatók véletlenszerű találkozásai
• Az alaphang megadása: a kollaboratív tanulás környezetének felépítése
• Ajánlások a szakmai tanulási lehetőségek facilitátorai számára
• A tanárok kollaboratív tanulására adódó iskolai és iskolán kívüli lehetőségek kialakítása
• Szakmai társulások
• Modern technológiák
• Összegzés

Összefoglaló

A tanárok kollaboratív tanulására akkor kerül sor, amikor:

• van egy világosan meghatározott és egységesen elfogadott közös cél;
• van egy morális, szakmai cél;
• a szakmai tanulásban részt vevők felelősséget vállalnak saját tanulásuk, a tanulási folyamat és annak eredményei iránt;
• az iskolaigazgatók a tanítási napokon, a tanárok szerződésben foglalt éves tevékenységei részeként rendszeres és előre ütemezett lehetőségeket biztosítanak;
• a gondolkodás, a kutatás és az azt követő reflexivitás szerves része a folyamatnak;
• van egy strukturált megközelítés, de van lehetőség rugalmasságra, amelyre mint a környezetből adódó szükségszerűségre tekintenek;
• kezdetektől fogva szigorú értékelési kritériumok képezik részét a folyamatnak és ezeket a kritériumokat szigorúan betartják, ideértve azok terjesztését is;
• ármely programban (önként vállalt vagy kötelező) nemcsak a testi felfrissülésre szánnak időt, hanem az egyéni és a közös elmélkedésre és gondolkodásra, illetve ezek megosztására is;
• a kommunikációt az odafigyelő hallgatás és elfogulatlan szakmai visszajelzés jellemzi;
• van kultúrája a résztvevők közötti megosztásnak, bizalomnak, méltányosságnak és mindannyian a szakmai mélyreható tanulásban érdekeltek.

KIVONATOK

Több szem többet lát!

Akkor jön létre együttműködés, amikor kialakul az, amit én itt helyzetfelismerésnek nevezek. Egy egyén szempontjából akkor beszélünk helyzetfelismerésről, amikor az illető felismeri, hogy ahhoz, hogy jobban megértsen egy szakmai koncepciót vagy szakmai helyzetet, vagy megoldjon egy személyes, szakmai problémát, többet kell megtudnia. A felismerés a személyes, szakmai mérlegelés eredménye. Helyzetfelismerésre sor kerülhet szakmai megbeszélések, beszélgetések vagy párbeszédek alatt is. A felismerés megszülethet egy felügyelő vagy munkatárs megfigyeléséből vagy tőlük érkező visszajelzés átgondolásából is. Az ilyen „heuréka-pillanatokat” a felismerésre adott válaszként tetteknek kell követniük, Kirkham (2003) ezt a választ hívja reflexivitásnak. A reflexivitás magatartásbeli változásokat hoz, ez a tanulás eredménye. Tényleges lökést számtalan forrás adhat szinte bármikor – néha a szakpolitikákon és gyakorlatokon keresztül, máskor meglehetősen véletlenszerűen, de mindig az adott oktató azon személyes vágyához kapcsolódóan, miszerint fejleszteni kívánja szakmai tudását és gyakorlatát diákjai javát szolgálva. (...)

Nincs olyan világ a Földön, ahol a tanárok alapképzése és/vagy képzési kurzusai elegendő ahhoz, hogy e szak diplomásait felruházza a szükséges tudással, készségekkel és személettel egész tanári pályafutásukra. A tudás természetéből adódóan állandóan változik, ez a pedagógia és didaktika megértésével és gyakorlatával kapcsolatos ismeretekre is igaz. (...)

A szakmai tanulási lehetőségek elősegítése

(...) Az együttműködés akkor érzékelhető, ha minden résztvevőt tisztelettudóan ugyanúgy meghallgatnak. Ismeretes, hogy egyes nagyon jó tanárok és oktatók nem feltétlenül próbálják uralni a beszélgetést, és heves vitában sem kívánnak részt venni, hanem csendben hallgatnak, és átgondolják azt, amit a másik mond. A facilitátoroknak törekedniük kell arra, hogy (anélkül, hogy zavarba hoznák őket),a csendes kollégákat is bevonják a beszélgetésbe, és hogy az ő véleményüket is megismerjék az adott kérdésről.

• Amikor sikerül megegyezni a visszajelzés formájáról (például, „Ez tetszett abból, amit mondtál.” és „Ezt tanultam abból, amit mondtál.”).
• Amikor ötletek megkérdőjelezésére és megvitatására kutatási eredmények, elmélet és gyakorlat alapján megfelelő szakértelemmel kerül sor.
• Amikor a résztvevők megértik, hogy „Az őszinteség a legjobb taktika”.

(...) A tanárok kollaboratív tanulása akkor jöhet létre, amikor a tanár szakmai autonómiájának elismerése pusztán annak az elismerését jelenti, hogy a tanár szaktudását és ismereteit minden egyes fizikailag elkülönülő osztályteremben az adott változók egyedi kombinációjának megfelelően alkalmazza. A tanárok kollaboratív tanulása azt jelenti, hogy minden egyes tanár ismerni fogja, illetve megismeri, érti és létre tudja hozni azokat az általános és kiegészítő eszközöket, amelyek segítségével a diákok elsajátíthatják az elvárt és megszerezni kívánt kompetenciákat.

Jelenleg nincsenek fizikai akadályai annak, hogy milyen mértékben valósítható meg a tanárok kollaboratív tanulása. A tanárok kollaboratív tanulása történhet így akár saját akaratból, lehet projekt- vagy problémaközpontú, és a résztevők igényeitől, valamint attól függően, hogy milyen körülmények között folytatják tevékenységüket, szükség lehet információs és kommunikációs technológiák alkalmazására.

Hivatkozások az EFFeCT-projektre

Az EFFeCT-projektbe bevont országok résztvevői közül többen megvitatták és kiemelték a kávészünet jelentőségét mint lehetőséget a szakmai tanulásra; „lehetőség, hogy további kérdéseket tegyünk fel a helyiségben tartózkodók észrevételeivel kapcsolatban”, hogy megosszuk egymással gondolatainkat, és szóba elegyedjünk más kollégákkal és szakmabeliekkel egy informális és biztonságos időkereten belül. (...)

Ahogy azt az EFFeCT-projekt több résztvevője is hangsúlyozta, a szakmai tanulás kiterjed többek között a következőkre:

„Meggyőződni arról, hogy a tanárok értik, milyen a reflektív gyakorlat és hogyan javíthat saját gyakorlatukon;”

„az elégedettség érzése” – látni, ahogy a célok és a változások megvalósulnak;

„szakmai fejlődés; a reflexióra vonatkozó elméleti ismeretek – Schön/Brookfield stb.”